Egyáltalán nem vagyok rajongó. Az Alkonyat még úgy-ahogy tetszett, egyszer mindenképp elolvasható, az Újhold viszont iszonyú (szerintem). Legjobban ott akadtam ki, amikor a végén a véleményeket elolvastam, ehhez inkább nem is akarnék kommentárt fűzni, még a végén megsértenék valakit, amit nem szeretnék. Ezek között volt valami olyasmi, hogy az első kötet elolvasása után vámpír szeretett volna lenni az egyik rajongó. Ez gondolkodóba ejtett: én mit kezdenék, ha Stephenie Meyer-féle vámpír lennék? Ki is találtam:
1, körbesétálnám a Földet, és gyalog mennék a Földközi-tenger, a Szuezi-csatorna, az Indiai-óceán meg a többi fenekén Ázsiába, aztán Észak-Amerikába, és az Atlanti-óceán mélyén Afrikába;
2, megtanulnám a Föld összes nyelvét;
3, beszereznék egy csomó levelezőpartnert, és meglátogatnám az összeset;
4, én is vega vámpír lennék, és messziről elkerülném a többit;
5, írnék egy rakás útikönyvet, mindegyiket más néven, és lenne elég időm megtanulni normálisan rajzolni;
6, fölmennék a Himalája tetejére, lefeküdnék a hegyoldalra merőlegesen, és legurulnék;
Ha eszembe jut még valami, kiegészítem a listát:)
Kultúra-rovat: ha már a vámpírsztoriknál tartunk, ajánlom Stephen Kingtől a Borzalmak városát. Szerintem sokkal hihetőbb és ijesztőbb, mint az Alkonyat-könyvek gyönyörű, tökéletes vámpírjai. Ezek a Meyer-féle "csodálatos, természetfölötti lények" engem egy picit az őskori népek mitikus világképében felbukkanó hibátlan istenségekre emlékeztetnek, akikre fel lehet nézni és rajongani lehet értük. Én az Edward-Bella párocska történetében is felfedezni vélem az "elérhető elérhetetlen"-paradoxont...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése