Keserű marcipán

A keddi és szerdai hazajutásom a suliból mindig felér egy akciófilmmel, köszönhetően a menetrendeknek, tehát ilyenkor mindig állok a buszon, hogy gyorsabban le tudjak ugrani és szaladni a másikra.
Namármost, ma egy szívszorító jelenet tanúja voltam, miközben a forgóban ácsorogtam: fölszállt a buszra egy idős úr, akit már többször láttam ezen a járaton ebben az időpontban: szegény nagyon nehezen és lassan jár, kész életveszély neki buszozni. Ma az összes ülőhely foglalt volt. Senki nem adta át a helyét neki az elöl ülők közül.
Aztán elbotorkált a második ajtóig. Itt már le tudott ülni. Egy szintén idős, szatyros néni adta át a helyét...
Aranyos jelenet volt, na.

Északi szélesség, keleti hosszúság

November van, és meg lehet őrülni. Ki nem állhatom, amikor ilyen hamar sötétedik, és az ég kora reggeltől alkonyatig mindig szürke! Őrjítő! Világ életemben féltem a sötétben!
Egyébként szerintem ez természetes az embereknél. Hogy rettegik a fénytelenséget. Akkor minden olyan bizonytalan, és a legtöbb információt az agyba juttatni képes szervünk, a szemünk nem működhet 100%-osan. Olyankor a legkönnyebb elbotlani, éles tárgyba tenyerelni, rajzszögbe ülni, amikor nem látjuk.
Remélem, nemsokára elkezd esni a hó, és az égbolt megszabadul ettől a szürke tehertől, ami az élőlények agyát is nyomja.
CSAK LEGYEN MÁR TAVASZ!
(Na jó, a karácsonnyal sincs különösebb bajom.)

Kultúra-rovat: ma volt szerencsém megnézni a WALL-E-t, ami egy ritka aranyos animációs film. Aki nem vérre, adrenalinra vagy csöpögős romantikára vágyik, annak ajánlom.

Le a kalappal, Craig Wood!

Ha jól sejtem, nincsenek sokan, akik megjegyezték a nevét. Én sem. Én utánanéztem. Egyébként Craig Wood "A kör" című film vágója. És szerintem hibátlan munkát végzett. Aki látta a filmet, biztos felfigyelt rá, tudatosan vagy tudat alatt. Amikor a viszonylag nyugis jelenet után egy hirtelen, gyors mozzanat veszi át a helyet a képernyőn, és egy-egy másodpercrtöredékre (többször a film alatt) megjelenik az a kék alapon fehér kör a kazettáról. (Én is csak azért figyeltem fel rá, mert akadozott a DVD, amit néztünk, és többször visszakellet pörgetni.)
Ebből az egészből csak annyit akartam kihozni, hogy a filmek kapcsán sokszor a nevét sem ismerjük annak, akin legalább annyit múlik egy mű minősége, mint a főszereplő híres színészen.
(Pl. a "Macskanő" szerintem nézhetetlen, mert úgy mozgatta az operatőr -Thierry Arbogast:)- a kamerát, mintha be lenne rúgva, és az első 10 perc után a tengeribetegség tüneteit véltem észlelni magamon.)
Ui.: "A karib-tenger kalózai"-nak mindhárom részénél is Craig Wood volt a vágó.

Kultúra-rovat: ha már film, és horror, akkor ajánlanám a "Coraline és a titkos ajtó"t. Első ránézésre nem tűnik félelmetesnek, de ha jobban belegondolunk... (És nekem nagyon tetszett!!!)

Szégyen, gyalázat...

...hogy így néz ki ez a szerencsétlen blog. Sárgulok az irigységtől, amikor másokét nézem. Olyan fantáziadúsak, színesek, és ráadásul a rendszer is olyan, hogy tök jót lehessen kihozni belőle, csak nekem nem megy....
Na mindegy. Azért az is szégyen-gyalázat, hogy 34 ember nem tud 45 percen belül kiválasztani egy anyagot, ami jó lesz kosztümnek. De kérem, ha már kiválasztottuk, szavaztunk, és egyértelműen nyert az egyik, akkor minek utána polemizálni?

Ráadásul nagymamám új taktikával állt elő, hogy többet együnk. Hogy ne kelljen fáradnunk, ő merített nekünk levest. Magamtól feleannyit sem vettem volna. Egy pont oda, ez nagyon szép volt, mama. Megoldottad a gordiuszi csomót.

Kutúra-rovat: aki nem látta a "Nagy Hal" című filmet, az nézze meg. A maga nemében egyedülálló. Anélkül fantasy, hogy az lenne:P

Csontváry

Amikor először megnézegettem a képeit anya albumában, tetszettek. Amikor másodszor, nagyon tetszettek. Harmadszorra eldőlt, hogy ő a kedvenc festőm. Pedig semmit sem festett úgy, ahogy a többiek. És ki tudja. Lehet, hogy az ő szemében tényleg ilyen színekben játszottak Dél-Európa és Nyugat-Ázsia területei.
Mindegy, szép és kész.
(Kiegészítés: kép--> A taorminai görög színház romjai)

Madarat tolláról...

Már nem azért, de ha egy tanár megbélyegezhet egy osztályt egy tanuló miatt, akkor a diákoknak megvan az a joga, hogy az igazgató alapján ítéljék meg a teljes tanári kart, nem? És tudok egy olyan sulit, ahol ez nem lenne épp hízelgő, úgyhogy üzenem mindenkinek, aki mobilmárka alapján ítéli meg, hogy jó munkát végzett-e a szobafestő, hogy ez hülyeség. És veszélyes is, mert ilyen alapokon bárki ellen bármit felhozhatunk.
Ezért szeretnék mindenkitől elnézést kérni, akit ma megbántottam azzal, hogy sárga csíkos pólót vettem fel.

Kultúra-rovat: aki nem ismeri, hallgassa meg a Gorillaz "Faust" című számát. Megéri.

Ünnep

Nem tudom, ki hogy van vele, de én utálok "ünnepibe" öltözni. Ezalatt a neylonharisnyát, fekete(!) kiskosztümöt, fehér, vasalt ingecskét és elegáns topánkát értem. Oké, oké, ha az aradi vértanúkról, október 23-ról vagy március idusáról van szó, úgy érthető, mert végül is gyászolunk valami a hazánknak fontosat, jó, legyünk "csinosak" (szerintem az az idétlen kosztüm, amit időnként lányok fölvesznek, egy kissé a súlyemelők vállaihoz hasonlóvá teszi az övéket, és minden, csak nem csinos...).
De kérdem, ha egy ütődött iskolai dologról van szó (pl. évzáró), akkor miért ne lehetnénk színes ruhákban? Hiszen az "ünnepnek" az az alapja, hogy örülünk valaminek, és szerintem a vidám ruhák ezt sokkal jobban kifejezik... Hogy ballagásra meg szalagavatóra minek az egyenkosztüm, az egy másik rejtély. Szerintem egy kicsit undorító, amikor egy osztály ennyire uniformizálni akarja magát. Jó, lehet mondani, hogy ez hagyomány (ezt az érvet utálom mind közül a legjobban), és hogy az adott osztály összetartozását szimbolizálja. Jó, de akkor először ténylegesen össze kéne forrnunk, és csak utána mutagatni a külvilágnak.
Ui.: Évnyitón azért elmegy a fekete.

Kultúra-rovat: nekem nagyon tetszett a Kőszívű ember fiai, és aki esetleg elsunyulta anno, és még nem olvasta, az tegye meg, mert ha nem kötelező és nem kérik számon, akkor nagyon izgalmas tud lenni.
(Eddig nem volt különösebb problémám Adyval, de amióta őt vesszük, egyre kevésbé szimpatikus... Gratulálok, magyar oktatási rendszer, így kell elvenni a gyerekek kedvét az olvasástól. )

Sigmund Freud...

... a pszichoanalízis feltalálója 3 részre osztotta az ember láthatatlan belső világát:
(ez a törikönyv szerinti feloszlás)
-ösztönén (ösztönös vágyakat irányítja)
-én (ami visszafogja az előzőt)
-felettesén (külső elvárások alapján irányít)
Ha ezek között egyensúly van, minden OK.
Nekem nem is ezzel a résszel van bajom. De a mi szép magyar nyelvünk furcsaságaiból adódik egy kissé zavaros gondolatmenet-lehetőség: munkálkodik az emberben az ösztönén, melyet szabályoz az én, amit a külső hatások által szabályozott felettesén szabályoz, ez mindjárt 3 én, de én úgy tudtam, hogy az ember csak egyén!
XD Hülye vicc, mi?

Kultúra-rovat: ha már a pszichológiánál tartunk, Agatha Christie összes krimije iszonyú jó, ajánlom mindenkinek (főleg azoknak, akit a bűnügyek és megoldásaik mellett a lélektani vonulat is érdekel).

Alkonyat, vámpírok, satöbbi

Egyáltalán nem vagyok rajongó. Az Alkonyat még úgy-ahogy tetszett, egyszer mindenképp elolvasható, az Újhold viszont iszonyú (szerintem). Legjobban ott akadtam ki, amikor a végén a véleményeket elolvastam, ehhez inkább nem is akarnék kommentárt fűzni, még a végén megsértenék valakit, amit nem szeretnék. Ezek között volt valami olyasmi, hogy az első kötet elolvasása után vámpír szeretett volna lenni az egyik rajongó. Ez gondolkodóba ejtett: én mit kezdenék, ha Stephenie Meyer-féle vámpír lennék? Ki is találtam:
1, körbesétálnám a Földet, és gyalog mennék a Földközi-tenger, a Szuezi-csatorna, az Indiai-óceán meg a többi fenekén Ázsiába, aztán Észak-Amerikába, és az Atlanti-óceán mélyén Afrikába;
2, megtanulnám a Föld összes nyelvét;
3, beszereznék egy csomó levelezőpartnert, és meglátogatnám az összeset;
4, én is vega vámpír lennék, és messziről elkerülném a többit;
5, írnék egy rakás útikönyvet, mindegyiket más néven, és lenne elég időm megtanulni normálisan rajzolni;
6, fölmennék a Himalája tetejére, lefeküdnék a hegyoldalra merőlegesen, és legurulnék;

Ha eszembe jut még valami, kiegészítem a listát:)

Kultúra-rovat: ha már a vámpírsztoriknál tartunk, ajánlom Stephen Kingtől a Borzalmak városát. Szerintem sokkal hihetőbb és ijesztőbb, mint az Alkonyat-könyvek gyönyörű, tökéletes vámpírjai. Ezek a Meyer-féle "csodálatos, természetfölötti lények" engem egy picit az őskori népek mitikus világképében felbukkanó hibátlan istenségekre emlékeztetnek, akikre fel lehet nézni és rajongani lehet értük. Én az Edward-Bella párocska történetében is felfedezni vélem az "elérhető elérhetetlen"-paradoxont...

A fényképek...

... azok a dolgok, amiket én biztosan nem fogok feltöltögetni. Nem bírom őket. Talán azért nem, mert a környezetemben lévők többsége a fotózást tartja a világ legmagasabb rendű művészetének, amivel én képtelen vagyok egyetérteni. Igazából különösebben nem lenne bajom a fényképekkel, csak ne kéne mindig azon hüledezni, hogy húúú, de művészi, meg hűűű, de gyönyörűségesen csodaszép, amikor az csak egy naplemente. Először tényleg tetszik, de a huszadiknál már ugye besokallhatok?
Majd egyszer válaszolja meg valaki, miért jobb a napnyugtakor a tengerparton lovagolni, mit mondjuk hajnalban egy réten? Mert ott több a homok, és hamarabb lesz olyan töksötét, hogy az orromig sem látok? Vagy mert halszag van? T.T És amikor a harmadik tökugyanolyan-mint-az-előző kép után azt találom mondani, hogy enyhén nyálas, mindjárt le akarják harapni a fejemet, és a sok ezer fénykép agyondicsérgetése után oda se bagóznak művészettöri-órán...

Kultúra-rovat: aki még nem tette meg, az olvasson bele az Ember Tragédiájába, mert nagyon jó. Nekem mázlim van, mert olyan kiadás van meg otthon, amihez Zichy Mihály készített illusztrációkat, úgyhogy csak nézegetni is megéri:)

Szép, számítástechnika órákat idéző cím: Első blogbejegyzésem

Na, szuper. Sikerült megérnem, hogy én blogolni fogok. Igaz, aki arra számít, hogy magánéletem apró rezdüléseit, lelkem legmélyebb bugyrait és a cselekedeteimet mozgató érzelmi rugókat fogom itt részletesen leírni, annak csalódnia kell. Szerintem az dögunalmas és különben is, kit érdekelek.
Ezért amiről itt néha tájékozódni lehet, az a véleményem dolgokról, az élet nagy kérdéseiről, filozófiáimról (van egypár.)
Ja, és már most tervbe vettem egy "Kultúra" rovat indítását. Film-, könyv-, versajánlók, meg ilyenek...

Sok szerencsét!!!