... azok a dolgok, amiket én biztosan nem fogok feltöltögetni. Nem bírom őket. Talán azért nem, mert a környezetemben lévők többsége a fotózást tartja a világ legmagasabb rendű művészetének, amivel én képtelen vagyok egyetérteni. Igazából különösebben nem lenne bajom a fényképekkel, csak ne kéne mindig azon hüledezni, hogy húúú, de művészi, meg hűűű, de gyönyörűségesen csodaszép, amikor az csak egy naplemente. Először tényleg tetszik, de a huszadiknál már ugye besokallhatok?
Majd egyszer válaszolja meg valaki, miért jobb a napnyugtakor a tengerparton lovagolni, mit mondjuk hajnalban egy réten? Mert ott több a homok, és hamarabb lesz olyan töksötét, hogy az orromig sem látok? Vagy mert halszag van? T.T És amikor a harmadik tökugyanolyan-mint-az-előző kép után azt találom mondani, hogy enyhén nyálas, mindjárt le akarják harapni a fejemet, és a sok ezer fénykép agyondicsérgetése után oda se bagóznak művészettöri-órán...
Kultúra-rovat: aki még nem tette meg, az olvasson bele az Ember Tragédiájába, mert nagyon jó. Nekem mázlim van, mert olyan kiadás van meg otthon, amihez Zichy Mihály készített illusztrációkat, úgyhogy csak nézegetni is megéri:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése