A keddi és szerdai hazajutásom a suliból mindig felér egy akciófilmmel, köszönhetően a menetrendeknek, tehát ilyenkor mindig állok a buszon, hogy gyorsabban le tudjak ugrani és szaladni a másikra.
Namármost, ma egy szívszorító jelenet tanúja voltam, miközben a forgóban ácsorogtam: fölszállt a buszra egy idős úr, akit már többször láttam ezen a járaton ebben az időpontban: szegény nagyon nehezen és lassan jár, kész életveszély neki buszozni. Ma az összes ülőhely foglalt volt. Senki nem adta át a helyét neki az elöl ülők közül.
Aztán elbotorkált a második ajtóig. Itt már le tudott ülni. Egy szintén idős, szatyros néni adta át a helyét...
Aranyos jelenet volt, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése